2006 szőlészeti-borászati szempontból kiemelkedő esztendő volt. Ekkor jelent meg pincészetünk szortimentjében a Három grácia névre keresztelt borcsaládunk, amely ígéretes kezdeményezésnek indult, sikert aratott a vásárlók körében, ennek ellenére ma már nem található meg az üzletek polcain. De nem merült el teljesen a feledés homályában, olyannyira nem, hogy egy szerencsés a közeljövőben meghirdetendő játékunkon megnyerhet egy palackkal ebből a ma már ritkaság számba menő borból.
A Varsányi Pincészet első prémium termékcsaládjának piacra dobása tulajdonképpen egy kísérlet volt. (Pontosabban nem ez volt a legeslegelső ilyen próbálkozásunk. Bizonyos értelemben a Három grácia előképének tekinthető ugyanis az első Varsányi unokának emléket állító Dorottya rozénak elnevezett cuvéenk.) Az addigra kiforrott termékkínálatunk megújulásra szorult, így szerettünk volna egy az addigiaktól markánsan különböző válogatással jelentkezni, ehhez pedig a dűlőszelektált, 2006-os prémium boraink kiváló alapanyagnak bizonyultak.
Gombhoz a kabátot, karakterhez a bort!
Szakmai berkekben jól tudjuk, hogy egy bor további sorsát nemcsak a palack beltartalma, de bizony a neve is meghatározza. Esetünkben a három Varsányi lány: Gabriella, Judit és jómagam: Katalin lettünk – ha nem túlzás ezt mondani – a bor múzsái, így született meg a Három grácia borcsalád.
A keresztapa
A névválasztással a három lánytestvér pincészetben meghatározó szerepét kívánta édesapám, Varsányi Lajos megörökíteni.
Sokáig úgy hittük a családon belül, hogy édesapánk ezzel az elnevezéssel az időtlenségbe helyezte kapcsolatunkat, mintegy emléket állítva triumvirátusunknak.
Csak évek múlva derült ki, meglehetősen nagy meglepetést okozva, hogy a “keresztapa” nem a pincészet alapítója, hanem jelenlegi ügyvezetője: Farkas Gedeon volt…
Maximalizmus a palackban
Hogy valami nagyot szerettünk volna alkotni ezzel a borcsaláddal, jól jelzi az is, hogy egy szülőhöz hasonlóan, aki önmaga legjavát kívánja átadni utódainak,
mindenből a maximumot tettünk bele, azaz a legjobb termőterületeink legjobb fajtáit gyűjtöttük bennük egy csokorba.
Hogy a véletlen műve vagy nagyon is tudatos volt a választás, hogy melyikünk nevéhez, melyik borfajtát választotta édesapánk, az már sohasem derül ki. Az azonban tény, hogy a tételek nagyon eltalálták a karaktereinket.
Gabriella és a Chardonnay
Legidősebb nővérem, Gabriella lett a Chardonnay névadója. Akkoriban, 2006 környékén a Chardonnay volt a világ egyik legkedveltebb prémium szőlőfajtája. Az ebből fahordós érleléssel készült fehérbor magában hordozta az évezredes hagyományt, a céltudatosságot, a megbízhatóságot. Az ismerősök egybehangzó véleménye szerint a letisztult, minden cseppjében a minőséget éltető fehérbor tökéletesen illett Gabihoz.
Judit a nagybetűs NŐ
A Három grácia középső tagja, Judit nővérem karakterét is tökéletesen hozta a “rá osztott” Merlot fajta. Ő ugyanis abban az időben tért vissza gyermekei mellől a munkába, éretten, magabiztosan, nagybetűs NŐ-ként, akinek élethelyzetéből adódóan a gondoskodás, az egészséges életmód került a gondolkodása középpontjába. Ezt a személyiséget tökéletesen “leképezte” a vérnyomásra és vérképre jótékonyan ható mélytüzű vörösbor.
Bikavér, az összetett karakter
És én? A nevemhez valamiért az Egri bikavért párosították édesapámék – és milyen jól tették! A testes, nagyon karakteres, mégis ezernyi titkot rejtegető bor a cuvée jellegéből adódóan ugyanis minden ízében az összetettséget, az Egri borvidéknek a borfajta érdekében történt erőfeszítései okán pedig az összefogást szimbolizálja.
Három grácia: múlt és jövő
A Három gráciával hat éven át, egészen 2012-ig találkozhattak a fogyasztók. Aztán – legalábbis itt, a pincészeten belül – kegyvesztetté vált. Új szőlő- és borfajták felé fordultunk. Változtunk és változott a piac is.
Épp úgy, ahogy mi, névadók sem vagyunk már ugyanazok, mint 2006-ban.
De azért még ne temessük a Három gráciát! Egyszer, talán a nem is túl távoli jövőben újra feltámadhat, hogy újra fazonírozva, teljes díszben egy egészen új arcát mutassa meg közönségnek.