Megvan az a kép, amikor a Downton Abbey nyitójelenetében Mr. Carson vonalzóval méregeti ki a tányérok, evőeszközök és a pohár közti ideális távolságot? Nos, ha otthon az ünnepi vacsora asztalnál nincs is szükség ilyen fajta precizitásra, azért a terítés etikettjével – pláne, ha vendégeket is várunk! – nem árt, ha tisztában vagyunk. Gyorstalpalónkon ehhez adunk most segítséget.
Kezdjük mindjárt az alapoknál, az abrosznál! A megfelelő méretű és anyagú (vasalt!) asztalterítő határozza meg a vacsora hangulatát és ez adja meg az étkezés nívóját. Csak úgy, mint a megfelelő étkészlet. Az alkalom megkívánja, hogy ünnepi terítékkel (porcelán) terítsünk és hibátlan evőeszközkészletet tegyünk az asztalra.
A tányérokat és az evőeszközöket a tálalás sorrendjében kell kihelyezni. Azaz a jobb oldalon belül van a kés, kívül pedig a leveseskanál. A baloldal a villáké, itt helyezzük el a halvillát és a főételhez adott villát. Ugyanezen oldalon találjuk a szövet szalvétát is. A desszertes kiskanál, kis villa helye a tányér felett van a süteményes tányérral egyetemben.
Paralelogramma a vacsoraasztalon
Természetesen nemcsak enni, de egy hosszúra nyúlt vacsora során minden bizonnyal inni is fogunk, így értelemszerűen a poharak is helyet kapnak az asztalon. Az etikett írott és íratlan szabályai szerint az üvegneműt mindig a tányértól jobbra – nagyjából 2 óra magasságában – helyezzük el.
Ha idáig eljutottunk, geometriai ismereteinkre lesz szükség, lévén a poharak egymáshoz való helyzete alapján egy paralelogrammát (ha így egyszerűbb: egy döntött oldalú négyzetet) kell elképzelnünk.
A négyszög bal felső sarkát a vizespohár foglalja el, a jobb felsőt (a vizespohárhoz képest kicsit lejjebb) a testes vörösboros pohár jelöli ki. A bal alsó sarokban (kicsit jobbra csúsztatva a vizestől) a fehérboros poharat találjuk, végül a jobb alsó sarok – megint csak picit lefelé csúsztatva – a pezsgős poháré.
Azt talán mondanunk sem kell, hogy ha vendégeket látunk, akkor különösen fontos, hogy makulátlan tisztaságú poharakat szervírozzunk. Egy kétes higiéniájú poharat látva ugyanis nem hangzik majd túl biztatóan az a mondat: hogy “nálunk ez még tisztának minősül!”
Pohár és bor etikett
De mégis, a rengeteg pohár, kehely, ibrik, korsó közül melyiket tegyük az asztalra? Igazi rangot ad az étkezésnek és persze a házigazdának, ha a bor típusához illő poharat választunk. A témának korábban egy egész blogot szenteltünk, így csak a lényeget emeljük most ki. A fehérboros pohár – amiben például a Debrői Hárslevelűnk tökéletes ízélményt nyújt – mindig kehely alakú, a Cabernet sauvignonunk fogyasztására legalkalmasabb vörösboros viszont öblösebb. 2022-es Rosé cuvéenket vagy izgalmas Narancsborunkat szintén tulipán kelyhet mintázó, de a fehérborosnál valamivel öblösebb pohárban szolgáljuk fel. A habzóbor keskeny szájú, magasabb pohárban teljesedik ki igazán, míg a desszert bor – mondjuk Verpeléti Traminink – a kisebb, szintén kehely formájú, filigrán poharakban hozza ki magából a legtöbbet.
Azt ugye mondanunk sem kell, hogy ez alkalommal (és egyébként is) kizárólag üveg vagy kristály poharak jöhetnek számításba, a műanyag rettenetek most (és mindörökké) felejtősek.
Teljes szeretettel félig töltve
A megfelelő tálalás után nézzük, hogyan kell a megfelelő módon felszolgálni a bort!
Az illemtan úgy tartja, lehetőleg vendégeink előtt bontsuk fel a palackot majd félig-kétharmadig töltsük a poharakat.
Nem attól leszünk jó vendéglátók, hogy a poharat csurig töltve eszement kunsztokra kényszerítjük a meghívottakat. A saját poharunkba öntsünk először, majd az óramutató járásával megegyezően haladjunk tovább, mindig az adott vendég jobb oldaláról kínálva. Házigazdaként az a feladatunk, hogy meghívottaink fogyasztását figyelemmel kísérjük, ezért, ha kezükben/előttük fogytán az ital, jóváhagyásukkal bátran töltsünk rá.
Mint a virágot…
Ha pedig már kezünkben ott van a pohár, érdemes egy fél mondatban kitérni arra is, hogyan is fogjuk meg a borospoharat. Mivel valamennyi borospohár kialakítása az ízek és illatok tökéletes leadását szolgálja – formájuk is ehhez igazodik. Persze csak akkor, ha a szóban forgó italt a megfelelő hőmérsékleten fogyasztjuk. Amennyiben viszont kezünkkel hosszasan melegítjük a poharat ahelyett, hogy szabályosan a száránál fognánk, megfosztjuk magunkat az ital maradéktalan élvezetétől.
Nézzünk egymás szemébe!
Érdemes tudni, hogy a vörösbor szeret egy kicsit szellőzködni, aromája ekkor teljesedik ki igazán, ezért fogyasztás előtt hagyjuk italunkat pár percig levegőzni.
Ezután már csak a koccintás van hátra, amiről bővebben itt értekeztünk. Jókívánságunk közben, nézzünk egymás szemébe és ügyeljünk arra, hogy csak jelzésértékűen érintsük poharunkat a másikéhoz.
Ja és arra, hogy mindig találjunk valami apropót, aminek örülhetünk és amiért érdemes koccintani. Ezt kívánom minden kedves olvasómnak és persze, boldog, békés karácsonyt!