Júliust mutat a naptár. Persze, nem kell ahhoz kalendárium, hogy betájoljuk, milyen évszak van, egy szőlészet minden apró részlete erről árulkodik: a harminc fok feletti hőmérsékletek és a buja, hosszú hajtásokat ringató szőlőültetvény épp elég pontos jelzést ad erről egy szőlész-borásznak.
Ilyentájban mások már javában a nyaralás előtti készülődés hajrájában vannak. A szőlő azonban nem ismeri a vakáció fogalmát. Már csak azért sem, mert az elmúlt időszak esős időjárása temérdek munkát ad nekünk.
A nyár derekának teendői a szőlészet területén
Bár még legalább két és fél, három hónap van a szüretig, már minden mozdulatunkat az erre való készülődés határozza meg. A napsütés és a bőséges eső hatására hosszú hajtások már túl sok energiát vonnak el a növénytől, így a tőkék messzire nyúló hajtásait le kell vágnunk. Ezt a műveletet szaknyelven csonkázásnak vagy tetejezésnek nevezzük.
Így ösztökéljük a tőkéket arra, hogy a termés szempontjából kevésbé lényeges levelek és vesszők helyett inkább a fürtök érlelésére fordítsák az értékes energiájukat.
De ugyanez vezérel bennünket akkor is, amikor megszabadulunk a hónalj- és meddőhajtásoktól is. Kíméletlenül racionális megoldásnak tűnik, pedig csak a legenergiaigényesebb időszakban tehermentesítjük a tőkéket.
Barát vagy ellenség?
A szőlész legjobb barátja és a legnagyobb ellensége egyaránt lehet az időjárás. A mégoly’ jól gondozott ültetvényt is egy csapásra tönkreteheti egy hosszan tartó esős időszak, pontosabban a magas páratartalmat kedvelő peronoszpóra vagy lisztharmat. Mivel napról napra közelebb vagyunk a finishez, elemi érdekünk, hogy az eddigieknél is szigorúbban kövessük figyelemmel a szőlészet soraiban a fürtök alakulását és a legkisebb jelre is beavatkozzunk.
Nő, mint a gaz!
Talán már unalmasnak tűnhet, ha kötelező teendőink között a gyomirtást említem. Higgyék el kedves olvasóim, nekünk sem okoz sokkal nagyobb örömöt ez az állandó küzdelem a nemkívánatos növényekkel szemben. Ám a gizgazok végtelen életösztönnel növekednek, ez pedig folyamatos kihívást jelent nekünk, szőlészeknek. A jó, tápanyagban gazdag – a mi ültetvényeink pedig ezzel büszkélkedhetnek – termőtalajon ugyanis már egy-két nap alatt méteres nagyságúra nőhetne a parlagfű, a disznóparéj vagy a vadsóska – ha, hagynánk.
Jóslat nincs, csak kitartó munka
Ilyentájban már sokan kérdezgetik tőlem, hogy a sorok közt járva mit látok, milyen termésre számíthatunk. Ha erre választ tudnék adni, nem borász, hanem jósnő lennék. Ezért aztán nem is bocsátkozom kétes kimenetelű jövendölésekbe, mert hogy ebben az egyenletben túl sok a változó. És elég, ha ez a kényes egyensúly csak egy icipicit is megbillen… De, erről jobb nem is beszélni.
Az azonban biztos, hogy a célegyenesre ráfordulva még inkább figyelmet fordítunk minden apróságra.
Gyakrabban ellenőrizük a fürtöket, vizsgáljuk a nedvességtartamukat, színüket, hogy ha szükséges, azonnal beavatkozhassuk. Most ugyanis minden napnak jelentősége van.
Nagygenerál a pincében
Nincs ez másként a pincében sem. A szüret ugyanis egy nagy koncentrációt és gyorsaságot igénylő folyamat. És csak akkor vezényelhető le tökéltesen, ha mindent idejében előkészítettünk. Ennek van most az ideje.
Ha úgy tetszik, a július-augusztus a “pince nagygenerál” ideje.
Ekkor kerül sor a nagytakarításra, amit szó szerint kell érteni. A falak lemosásától a préseken és kádakon át a hordókig mindent megtisztítunk, ami a szüretkor a kezünk ügyébe kerülhet. Sőt, még a levegőt is csírátlanítjuk a penészgombákra közismerten kényes bor kedvéért.
Ugyan kint még javában tombol a nyár, de mi már jó előre, a szeptemberre gondolunk. És ami a lényeg, ennek érdekében cselekszünk.