Borkóstolók alkalmával többen kérdezik tőlem: hogyan tudnám egyszerűen elmagyarázni, (az árat leszámítva) mi a különbség pincészetünk Grand borai és Family családunk tagjai között? Most persze “borászkodhatnék” és dobálózhatnék savgerincekkel, tannin szintekkel és egyéb tankönyvízű szakszavakkal, de talán közérthetőbb leszek, ha azt mondom: életünkben a Grandok az ünnepek, Family családunk tagjai pedig a hétköznapok.
Aztán gyorsan magyarázkodásra is kényszerülök, védelembe véve a Family család borait. Hiszen ezek a borok egyáltalán nem hitványabbak vagy kevésbé értékesek, (erről mindjárt bővebben is szót ejtek), egyszerűen csak más a szerepük. Mint ahogyan az életünk is hétköznapok és ünnepek szakadatlan forgásából áll, úgy a különböző kategóriájú és fajsúlyú borok fogyasztásának is megvan a maga helye és ideje. Az ünnepek – éppen kivételes mivoltukból adódóan – kitüntetett helyet foglalnak el az életünkben. A hétköznapok – nagy számuk miatt – megalapozva a nagy egész hangulatát, állandó minőséget adnak.
A Szent János-völgytől a Cinege dűlőig
No, de hogy egy kicsit szakszerűbb legyek, nézzük a különbséget bor és bor, vagyis a Grandok és a Family család tagjai között. Első megközelítésben hihetnénk, hogy a Grandokat testességük teszi Granddá. A megállapítás hellyel-közzel igaz is, ám azért a dolog ennél egy árnyalattal bonyolultabb.
Grand borok csak kimagasló minőségű (mennyiségi korlátozással szabályozott) termőterületről szüretelt szőlőből készülhetnek.
Ilyen esetünkben az érzelmi kötődésünk okán kiemelt jelentőségű Szent János-völgyi, illetve a Cinege dűlői ültetvényünk, amelyeket a jó Isten is arra teremtett, hogy prémium minőségű borokat adjanak. És ezt nem mi állítjuk, hanem azon bírák, akik az elmúlt években számos alkalommal elismerésre méltónak ítélték a borversenyekre nevezett tételeinket.
Idő, idő, idő
Nyilván, a termőterület előnyös adottságaira a szőlészek is rásegítenek a maguk eszközeivel, így a tápanyag utánpótlás és a növényvédelem is megteszi a magáét a cél érdekében. Az előbbieken kívül azonban van még egy szempont, ami a Grandokat a többi bortól megkülönbözteti: ez pedig a technológia. A folyamat itt is acéltartályokban indul, hogy erjedés közben a gyümölcsös aromák még hangsúlyosabbá váljanak. A gigantikus tartályokban töltött hetek után következik a második fázis, amikor a borokat fahordókba fejtjük. Az oxidatív, ráérős, fahordós erjesztés közben jelennek meg a Grand fehér és vörösborokra jellemző, a terroir vagyis a termőterület adottságaiból adódó markerek. Az ízanyagok koncentráltabbá válnak, az érlelés befejeztével pedig kerek egésszé áll össze a Grandokra jellemző testesség, simulékonyság és „gömbölyű” ízharmónia.
Könnyed, gyümölcsös, ropogós
Az imént leírtakból hihetnénk, hogy pincészetünk kínálatában a Grandok mellett Family családunk borai legfeljebb mostohatestvérek lehetnek. Pedig ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk! A különbségek – mint sejthető – a termőterületeknél kezdődnek. Bár “családi boraink” termőterületei nem olyan pedigrések, mint a Grandoké, azért azok is jó minőségű termőterületek és megkapják tőlünk a szükséges törődést. A legmarkánsabb, a borok eltérő karakterisztikájáért felelős ok viszont nem ez, hanem az előállítás mikéntje.
A Family család tagjai ugyanis a könnyed, gyümölcsös borok vonalán mozognak, amit (a Family vörösborok kivételével) reduktív technológiával érünk el.
A légies, friss, ropogós savszerkezetű borok ugyanis nem igénylik az időigényes fahordós érlelést, ezt a testesebb, “érettebb” Grandoknak tartjuk fenn.
A Family esetében a mérleg egyik serpenyőjében tehát ott van az acéltartályos előállíthatóság, a másik oldalon viszont a tény, hogy éppen ez a technológiából adódó gyorsaság nem teszi lehetővé, hogy a termőterület jellegzetességei mély nyomot hagyjanak a borokon. Ez magyarázza a származási területek eltérő adottságain kívül a borkategóriák közötti árkülönbséget.
Grandok és Familyk: az élet teljessége
Borászként tehát ez a válaszom arra a kérdésre, hogy miben tér el egymástól egy Grand és egy Family palack. Borszertő borfogyasztóként viszont egészen másként látom a két borcsaládunkat.
A Grandok az ünnepek borai. Méltóságteljességükkel, fajsúlyos beltartalmukkal, arisztokratikus megjelenésükkel képesek arra, hogy az ünnepeket valóban ünnepélyessé tegyék.
Family családunk tagjai viszont inkább a hétköznapokra valók. Keresetlenek, tiszták, rafinéria nélküli, igazán szerethető italok. És valljuk be őszintén: ez azért nem kevés! Már csak azért sem, mert hétköznapokból jóval több van a naptárban, mint ünnepekből. És nagyon nem mindegy, hogy hogyan éljük meg életünk rengeteg szimpla keddjét és esős péntekjét. Innen nézve pedig hétköznapjaink ünnepeinkkel együtt a teljességet – ha nem túl nagy szavak ezek – magát az életet jelentik. Legalábbis nekünk, borászoknak mindenképp.