Még alig ültek el a szilveszteri buli hangjai, ráadásul sokan már a pótszilveszter szervezésével vannak elfoglalva. És ha már házibuliról vagy céges csapatösszetartó rendezvényről van szó, mindenképpen beszélnünk kell a másnapról. Mármint nem a másnaposságról és nem is a másnapi “romeltakarításról”, hanem a megmaradt borról, amely – nem ismerve eltarthatósága tényezőit – gyakran indokolatlanul a lefolyóban végzi. Jelen blogbejegyzésünkben annak járunk utána, meddig tárolhatjuk minőségromlás nélkül a megbontott palackjainkat.
Ecetes és darabos
Kezdjük is mindjárt végén, vagyis azzal, hogy mikor kell gyanakodnunk, hogy a palackban lévő borunk megromlott? Nos, ebben az esetben még a megrögzött absztinensek is egyből kiszúrják, hogy valami nem stimmel az adott tétellel.
A buggyant bor ugyanis ecetes ízű, szúrós szagú. Ha hosszabb ideig állt (különösen meleg helyen), akkor a borban lévő festékanyagok kiválnak és az ital “darabossá” válik.
A szín egyébként is árulkodik. Ha nem a fehér, rozé illetve a vörös klasszikus árnyalatát látjuk, hanem valami “törött”, koszos sárgás-barnás színt, kezdjünk el gyanakodni. Az is segít, ha látjuk, hogy az eltarthatósága időbeli határait messze túllépő nedű nyomot hagy a pohárperemén apró kis festékszemcsék formájában.
Kóstoljunk bele!
Egy konyhapulton töltött éjszaka után még nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni, de érdemes “empirikus vizsgálatnak” alávetni az innivalót. Egyszerűbben fogalmazva: kóstoljuk meg kételyünk tárgyát, az egyes borfajták eltarthatósága ugyanis eltérő lehet.
A legsérülékenyebbek a prosecco típusú habzó borok és a pezsgők. Amint ezek az italok ugyanis levegővel érintkeznek, elveszítik széndioxid tartalmukat, márpedig ez a gáz óvja meg a palack tartalmát az oxidációtól. A habzóborok és pezsgőfélék egyetlen éjszaka alatt képesek elpöfékelni teljes szénsavtartalmukat.
A kiskanál legendája
És ez az a pillanat, amikor valamelyik családtag vagy a hosszúra nyúlt buli végén ébredező vendég bemondja a varázsigét: Tegyünk az üvegbe kiskanalat! A legenda masszívan tartja magát, éppen ezért egy francia fizikusokból és kémikusokból álló csapat is megvizsgálta a jelenséget. Az italkóstolás oltárán magukat feláldozó és a kóstolás mellett egyéb más fizikai, kémiai jellemzőket is vizsgáló team három napon át mérte, monitorozta az evőeszközzel bedugaszolt palackokat.
Kiderült: a kiskanál remekül dekorál, de azon túlmenően nem sok hasznosat tesz a szénsavas itallal. Egészen konkrétan semmit. A pezsgő eltarthatósága egy perccel sem hosszabbodik meg.
A közkeletű hiedelem, miszerint a pezsgősüveg nyakába tett kiskanál megakadályozza a buborékot eltávozását onnan ered(het), hogy régebben a bárok névre szóló ezüstözött kiskanalakat biztosítottak a vendégeknek, hogy meg különböztethessék a saját, bontott palackjaikat.
Hát, így múlik el a világ (és egy városi legenda) dicsősége.
Könnyen tárolható könnyű fehérek
A könnyű fehérborok és roppanós rozék (pl. az Irsai Olivér vagy Grand Selection Rosé Cuvéenk) egy fokkal jobban bírják a magukra hagyatottságot. De csak akkor, ha pincében vagy hűtőszekrényben tároljuk őket. Ebben az esetben akár egy hétig sem veszítenek számottevően élvezeti értékükből. Igaz ugyan, hogy levegővel érintkezve a gyümölcsös jegyek halványodnak egy kicsit, de rövid időn belül ez nem érezhető erőteljesen.
Kényes testesek, kitartó savasak, kategóriagyőztes desszertek
A testes, tölgyfahordós érlelésű borokkal azonban jó lesz vigyázni, ezek ugyanis – mivel a tölgyfa hordóban már “születésük pillanatától” érintkeznek levegővel – nem bírják annyira a “szellőzést”. Ezeket a súlyos egyéniségű, nehéz borokat ajánlott a lehető leghamarabb időn (3-4 napon) belül elfogyasztani. Ha mégsem sikerül a palack fenekéig jutnunk, egy okos eszköz, az úgynevezett vákuumpumpa segít meghosszabbítani jó minőségű boraink élettartamát. Az eszköz, mint neve is mutatja, eltávolítja a levegő nagy részét a palackból, így az ital még pár napig minőségromlás nélkül fogyasztható. (Amennyiben nincs otthon ilyen okos szerszámunk, egy az üveg nyakára húzott és alaposan rákötözött folpack is megteszi egy rövid ideig.)
A magas csersavtartalmú borokkal azonban nem kell ennyire “kesztyűs kézzel” bánnunk, mivel a tannin jótékonyan megvédi a bort az oxidáció káros hatásaitól. Így, ha megmaradt egy palack finoman savas vörösborunk, még mindig van 3-5 napunk, hogy koccintsunk vele.
A “Minőségét megőrzi…” kategória győztesei viszont kétségkívül a magas cukortartalmú desszertborok. Persze, itt is ajánlatos hűtőben tárolni a bontott palackot, de egy alapos bedugózáson kívül nem sok teendőnk van vele az elkövetkezendő 1-2 hétben. Persze, csak abban az esetben, ha ellenállunk a kísértésnek, hogy a palack kiürültéig “meózzuk” borunkat.