Szögezzük le mindjárt az elején: kólával felütni a jó bort szentségtörés! Mert a kóla savai, íz- és illatanyagai épp azt lúgozzák ki, ami a jó bort jó borrá teszi. Ellenben szódával hígítani, szaknyelven szólva: fröccs alapanyagnak használni, az más! Hiánypótló fröccs kiskáténkban most összeszedtünk mindent, amit az ideális hozzávalókról és úgy általában, ezen hagyományos nyári, alkoholos üdítő készítéséről tudni kell.
Már az ókori rómaiak is… Igen, már az ókori rómaiak is élvezték a fröccsöt, már csak azér is, mert ők találták fel. Szóval, nem is annyira hungarikum, mint ahogy azt szeretnénk hinni. Igaz, a híres ókori italhoz nem szikvizet használtak, lévén akkor még nem létezett a szódás szifon, hanem közönséges hideg vizet. Mindegy, szomjoltásra így is tökéletesen megfelelt.
A rossz bor is jó?
És itt érkeztünk el témánk első mérföldkövéhez, jelesül ahhoz a közszájon forgó városi legendához, miszerint, ha már úgyis “vizezzük a bort”, a fröccshöz a rossz alapanyag is jó.
Nem árt azonban tudni, hogy a szódásszifon ebben az esetben is nagyítóként működik. Azaz, a buborékos víz nemcsak hígítja a bort, de a borhibákat is felerősíti.
Most persze, joggal kérdezheti minden olvasóm, hogy “Jó, jó, de honnan tudhatom meg, hogy a boltban jó minőségű bort árulnak-e?” Nos, egzakt magyarázat nincs erre, de néhány jel azért árulkodó lehet.
Útmutató a alapanyag kiválasztásához
Kezdjük mindjárt az elején, azaz azzal, hogy mi minősül rossz bornak. Mint oly sok más esetben itt is valahol a mennyiség-minőség relációjában van a kutya elásva. Bőven előfordulhat ugyanis, hogy a bor alapanyagául szolgáló szőlő ugyanúgy hozza a tőle elvárható jó tulajdonságokat, csak az ominózus szőlőbirtokon nem 60, hanem 120 mázsát szüreteltek belőle.
Talán nem kell magyarázni, hogy ahol egységnyi területen kevesebb szőlő termett, ott koncentráltabb ízekre számíthatunk. De, a nagyobb termésátlag nem jelent automatikusan rosszabb minőséget. A kicsit “hígabb” borok is lehetnek kellemes aromájúak, legfeljebb nem ezek a tételek lesznek a következő borversenyek sztárjai. Az ilyen palackokat az alsó középkategóriás (kb. 600-700 Ft-os) borok között érdemes a polcokon keresgélni.
Hordós vagy reduktív?
Hiszem és vallom, hogy jó, fröccsalapanyagot csak reduktív technológiával lehet előállítani.
Azaz, az acéltartályokban, oxigén kizárásával készített boroknak áll igazán jól a fröccs.
Bár a legtöbben észre sem veszik, azért a fahordós érlelésű boroknak ad egy pici stichet a szóda, ami komoly pontokat vonhat le a fröccs élvezeti értékéből.
Hogy fahordós vagy reduktív nedűt tartunk-e a kezünkben, ahhoz a palack címkéje sok esetben támpontot nyújthat, pláne, ha a fantázianéven kívül a bor érlelésére vonatkozó leírást is tartalmaz. Gyakran a reduktív borok palackjai csavarkupakkal záródnak, ám mivel ma már elterjedt ez a megoldás, önmagában ez az információ nem segít majd eligazodni a kérdésben.
Ahány borászat és ahány borozó van kis hazánkban, annyiféle fröccsel találkozhatunk. Abban mi, borkedvelők egy véleményen vagyunk, hogy a nagy melegben leginkább a száraz, félszáraz borokból készült italok hűsítenek. Jómagam a rozéfröccs híve vagyok, de a friss, ropogós savszerkezetű borokból készült hűsítők is a kedvenceim közé tartoznak.
Fröccskalauz: házmestertől a spriccerig
Az viszont már egyéni ízlés kérdése, hogy ki, milyen hígítási arányt tart ideálisnak.
Hogy kis hazánk igazi fröccs nagyhatalom, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a köznyelvben a különféle keverési arányokra csaknem negyven(!) féle elnevezés létezik.
Így most a terjedelmi korlátok miatt csak egy zanzásított fröccshatározót adhatok.
A legismertebb bor/szóda kombináció a kisfröccs, ahol 1-1 arányban kell adagolnunk a két hozzávalót. Aki viszont ennél enyhébben szereti, az leggyakrabban “hosszúlépést” kér, ahol 1 egység borhoz, kétszer annyi szódát spriccelnek a pohárba.
Ismert még a nagyfröccs elnevezés is, amelyben a bubis vízhez képest kétszer annyi bor oltja a szomjat. Ennek egy variációja a “házmester”, ami 3 egység borból és 2 egység szódából áll.
Árulkodó elnevezést kapott a “spriccer”, ahol tényleg csak egy spriccelésnyi vízzel ütik fel az alkoholos italt. A nagykönyv szerinti a keverési arány itt 5:1-hez – értelemszerűen a bor javára.
Aztán itt van még a kőműves fröccs is, amely arról nevezetes, hogy ennél nem finomkodnak a mértékekkel, ötszörös bormennyiségre jut egy egységnyi szénsavas víz.
Ha kedve tartja, kóstolja végig mindet! Annyi bizonyos, hogy én most töltök magamnak egy pici bort, eresztek bele egy jó adag erős szódát és ezennel hivatalosan megnyitom az idei fröccsszezont. Egészségünkre!