Annyiszor hallottuk már az utóbbi hetekben-hónapokban, hogy a koronavírusnak köszönhetően kifordult sarkaiból a világ. Nekünk, borászoknak privát szerencsénk, hogy ebben a nagy felfordulásban is akad, ami állandó, jelesül a szőlész munkanaplója. A szőlő ugyanis többé-kevésbé ugyanahhoz a forgatókönyvhöz igazodik, akár van vírus, akár nincs. Így Szent Iván havában is bőven akad teendő a szőlészetben és persze a pincében.
Mostanra erős, egészséges hajtásokat nevelget minden tőke, tenyérnyi, zöld levelek integetnek. Hogy a szél ne tehessen kárt ebben a szépen fejlett lombozatban, finoman a támrendszerbe kell hajlítani az ágakat. Hogy még erősebb legyen a növény, amennyiben szükséges és a talajelemzés ezt indokolttá teszi, alkalomszerűen lombtrágyázásra is szükség lehet.
Gyomirtás, gyomirtás, gyomirtás
A gyomok ekkor virulnak igazán a szőlészek “nagy örömére”, így aztán a gyomirtás is napirenden marad. A Varsányi szőlészetében ahol csak lehet, gépekkel végezzük a kapálást, de a fiatal, sérülékenyebb ültetvényeknél csakis a jó öreg, kézi kapálás jöhet szóba. S ha már arra járunk, egyúttal a hónaljhajtásoktól is megszabadítjuk az apró fürtöket ringató ágakat.
Szemelvények a szőlész munkanaplójából
Azt hiszem, az itt, havonta közzétett szőlészeti munkanaplómból is látszik, hogy temérdek feladatot ad nekünk az ültetvény. Éppen ezért nehéz elfogadni a tudatot, hogy bizony mindig akadnak olyan mikroszkópikus ellenségeink, amelyek nem tisztelik az erőfeszítéseinket. Ilyen a júniusban menetrendszerűen megjelenő lisztharmat, aminek a nevét még azok is ismerik, akik életükben sohasem voltak mezítláb a szőlőben.
Az éberség – csakúgy, mint a Peronoszpóra esetében – a szüret idején lesz igazán kifizetődő.
Emellett, ha esetleg nem lenne nekünk elég a fenti két gombabetegség, még a szőlőmoly és a szőlőorbánc is megtámadhatja az állományt. Akkor járunk el tehát gondosan, ha mielőtt még megjelennének az első jelek, szélesspektrumú növényvédőszerrel vesszük fel ellenük a harcot.
Tele az ültetvény, üres a pince
Ha jól mennek a dolgok, ilyenkorra már a borászoknak üres a pincéje. Sokan kérdezik is tőlem, hogy mi okoz nekünk nagyobb örömet: az, ha teli hordóktól roskadozik a pince, vagy az, ha üres.
Nos, a tele pince arról beszél, hogy egész évben sokat dolgoztunk, ezért jó terméssel jutalmazta meg munkánk a föld. Az üres pince viszont arról vall, hogy nemcsak sokat, de bizony jól is tettük a dolgunkat, hiszen olyan minőségű bort sikerült előállítanunk, amely mind egy szálig elfogyott.
Lassanként kiürülnek a hordók, elfogy belőlük a bor. A szőlész munkanaplója szerint a hordók előkészítésének, kezelésének külön programpontja következik ekkor. Mossák, kénezik, s ha szükséges javítják a tárolókat. Ugyan még messzinek tűnik az ősz, ennek ellenére, ha apránként is, de ráfordulunk a szüret előtti felkészülésre.
Egy szusszanás a hajrá előtt
Nehéz elhinni a borospincék kellemes hűvösében, de a vastag falak között sem ismeretlen a nagy hőingás. Azoknál a hordóknál, amelyekben még van bor, folyamatosan figyelnünk kell az apadást és ha szükséges fel kell tölteni ezeket a megfelelő szintre.
A szőlész munkanaplójában ilyen tájban mintha ritkulnának a tennivalók. Fogjuk ezt fel úgy, hogy kapunk egy lélegzetvételnyi időt, mielőtt belekezdünk a szüret előtti nagy hajrába. Persze, ez nem azt jelenti, hogy most semmi dolgunk nem akad, csupán másféle teendők kívánnak tőlünk energiát.
A késő tavaszi-kora nyári időszak kedvez a pince bejárásoknak, borkóstolásoknak.
Nem csoda, hogy júniusban kevés “magányos” esténk akad. Csapatépítők résztvevői vagy épp baráti társaságok koccintanak a lemenő nap fényében. Talán még az is lehet, hogy az asztalra állított gyertya fényénél kívánnak is valamit Szent Iván közben járásában reménykedve.