Na, jól nézünk ki, hiszen már az első sorban meg kell cáfolnom saját magam. A címmel ellentétben a valóságban ötvennél jócskán több árnyalatot tud felmutatni a hazai rozé kínálat! De ebben a cikkünkben a színeknél egy kicsit mélyebbre megyünk és megnézzük, mitől is rozé a rozé.
A borkészítésben járatlanok úgy gondolják: a rozé úgy készül, hogy egységnyi vörösbort felöntünk egységnyi fehérborral, aztán a savak majd szépen kiadják a kellő színt. Érdekes módon ez a vegyészkedés nem teljesen ismeretlen fogalom borász körökben, ugyanis az olaszoknál valóban ez a bevett módszer a rozé készítésre.
Itt, nálunk, Eger környékén azonban – ahol a fehér és kékszőlő meccsét döntetlenre hozták ki a szőlészek – a nehezebb utat választották és kékszőlőből, fehérboros technológiával állítják elő a rozékat.
Fából vaskarika!
Szóval, csak hogy teljes legyen a képzavar: a rozé egy rózsaszín vörösbor. Ez aztán a fából vaskarika!
A rozék közös jellemzője, hogy általában könnyedek, magas savtartalmúak. Ám, ahhoz, hogy a végeredményben a savak ilyen tökéletes harmóniát alkossanak, hosszas és gondos előkészítő munkára van szükség.
Kékszőlőből rózsaszín bor
Ez pedig mindjárt a szürettel kezdődik. A rozénak szánt kékszőlőt (Kékfrankos, Cabernet Franc esetleg Pinot Noir, Menot Noir) még azelőtt, hogy a szemek teljesen beérnének, lehetőleg
enyhe napokon szüreteljük, ugyanis a jellegzetes savaknak nem tesz jót a nagy meleg.
A szakmánk úgy tartja: ez igazi kötéltánc, hiszen a kellő alkoholfokhoz cukor szükséges, ellenben a túl magas hőmérséklet nem kedvez a savszerkezetnek.
100%-ig bio festék adja a rozé árnyalatait
A szemekkel pedig menet közben úgy bánunk, mint a hímes tojással, ugyanis minden áron el kell kerülni, hogy megrepedjenek, mert akkor beindul a nemkívánatos oxidáció.
Most következik a préselés, aminél megint van egy trükk: a szőlő héját úgy 4-12 órára a mustban hagyjuk ázni, hogy a színanyagok egy kissé – de ne túlságosan! – kioldódhassanak.
A 100%-ig “bio” festékanyagok, az antocianinok (színanyagok) ugyanis a festőszőlő kivételével a gyümölcs héjában találhatók. A szín intenzitása pedig attól függ, meddig hagytuk a héjat a mustban ázni.
Türelemjáték a borospincében
Azt már az előzőekből láthattuk, hogy a rozé legnagyobb ellensége a magas hőmérséklet, és ez igaz a teljes borkészítés folyamatára is. Az erjedés szinten tartásához a must hőmérséklete nem haladhatja meg a 12 fokot, amit gigantikus hűtőkkel valósítunk meg. Az eljárás igazi türelemjáték, hiszen a hőfok emelésével gyorsíthatnánk a folyamaton, ám akkor szó szerint épp az íz “savát borsát” adó savszerkezet roncsolódna, vagyis egy rosszul elkészített “forralt bort” kapnánk, ami ugye, értelemszerűen nem célunk.
A hagymahéjtól a cseresznyevirágon át a korallig
Az utóbbi tíz évben soha nem látott karriert futottak be a rozék. Népszerűségük elsősorban könnyedségükkel, “simulékonyságukkal” magyarázható.
Bár a rozé elnevezés gyűjtőfogalom és egyfajta a fehér és vörösbor közötti színállapotot jelöl, a rozék árnyalatukat tekintve (sem) egységesek.
Vannak egészen fakó, hagymahéj-színű, cseresznyevirág tónusúak, rőtek és barackos-korallos árnyalatúak. És mi bátran vállaljuk, hogy ha a rozéinkról van szó, rózsaszín szemüvegen keresztül nézzük a világot!