Tedwira (Marokkó), bakshish (Albánia), napojnica (Horvátország), spropitné (Cseh Köztársaság), drikkepenge (Dánia), jootraha (Észtország), pourboires (Franciaország), Trinkgeld (Németország), la mancia (Olaszország), fooi (Hollandia), propina (Spanyolország)
Amilyen sokszínű (és ízű) a bor aszerint, hogy mely tájegységekről származik, olyan sokféle elnevezést használhatunk a borravalóra attól függően, hogy mely országban járunk épp.
Bizonyára a legtöbben adtunk már efféle kiegészítő összeget bizonyos szolgáltatások igénybevétele esetén. De vajon tisztában vagyunk-e borravaló eredetével, adásának módjával, kialakulásának idejével? Ismerjük meg a kezdeteket, öntsünk tiszta vizet (vagy hogy a kaptafánknál maradjunk, inkább bort) a pohárba!
Nemes gesztus
Egészen a késő középkorig kell visszamennünk, hogy megismerjük a napjainkra intézményesített borravaló eredetét; amit egyébként Európában fürdőpénz, sörpénz, Kínában teapénz néven is illettek még. De minket most az érdekel, hogy a leginkább elterjedt mód szerint miért épp „borra adják”.
Ekkoriban borravaló alatt a királyi udvar, a nemesek vagy a tehetősebb polgárok által a mesterek, szolgálók kisebb munkájáért, szolgáltatásáért adott pénzt értették.
Ezt adhatták a megbízási díjon felül vagy olyan munkáért cserébe, ami a jutalmazott „munkaköri leírásán” túlmutatott.
A borravalót eredendően akkora összegben határozták meg, ami elegendő volt egy pint (1,7 liter) bor megvásárlásához. Ez az akkori kor emberének igényeit figyelembe véve egy igen bőkezű gesztus – még ha asztali borról beszélünk is.
Homályos emlékek
Ez a szokás olyannyira elterjedt és beivódott a mindennapokba, hogy idővel már szinte elvárásként tekintettek rá. Egy 1509-ben íródott feljegyzés szerint ugyanis egy német kézműves „ivópénzt” (Trinkgeld) kért egy elvégzett munkája után kapott fizetség mellé (reméljük azért a munkabiztonsági követelményeknek eleget tett és nem kapatosan dolgozott).
Sőt, egy időben bevett eljárás volt az is, hogy az éttermekben a felszolgálót is meghívták egy pohár italra a vendég kontójára.
Ez a szokás végül annyiban módosult, hogy elegendő volt csak az ital árának megfelelő összeget kifizetni pluszban. (Tán’ pont azért, mert a hálás vendégeknek köszönhetően túl sok volt az elrontott kiszolgálás?)
Ma már nem csobog, inkább csörög
Mára már némileg megváltozott a borravaló adásának szokása.
Ha kapjuk, mi már inkább megvesszük magunknak a minőségi bort, és nem bízzuk a dolgot a hálás kulcsaft ízlésére. (Ha a borravalónkat valóban borra költenénk, mi ezt a két tételt választanánk: Egri Kékfrankos Superior 2018 vagy a Debrői Hárslevelű Superior 2019.) Ha pedig adjuk, többnyire akkor tesszük, ha elégedettek vagyunk, hazánkban (szerencsére már) nem kötelező jellegű a dolog. Ekkor a számlához még hozzáadunk egy bizonyos százalékot vagy a végösszeget felkerekítjük.
Amennyiben a vendéglátóhely a szervizdíjat felszámolja, úgy a borravalótól eltekinthetünk – természetesen ha olyannyira kiváló kiszolgálásban volt részünk, hogy ennek ily módon szeretnénk „hangot adni”, annak semmi akadálya.
Mégis mennyi az annyi? – borravaló 1X1
Ahogy a megnevezésben, úgy az összegben is jelentős eltérések lehetnek attól függően, hogy éppen hol csörgetjük meg az erszényünket.
A teljesség igénye nélkül: Magyarország, Horvátország, Románia, Írország, Hong-Kong, Kanada vagy Mexikó területén az általánosságban elfogadott összeg 10-15% közötti.
Ez persze nagyban függ a szolgáltatás minőségétől és a szektortól.
Dániában, Észtországban, Finnországban vagy épp Franciaországban a borravaló már eleve benne van a számla összegében, így ezeken a területeken nem szükséges aprót váltanunk. Ha esetleg Nepálban járunk, az ottani serpáknak (bár nem kötelező, de) mindenképp ajánlott némi plusz juttatást adni, talán nem kell részleteznem, miért…
A kalapáccsal kalapálni
Összességében elmondhatjuk, hogy a borravaló intézménye egy régen kialakult rendszer, amit szerte a világban a mai napig előszeretettel alkalmaznak. Persze, nevezhetjük bárminek (csúszópénznek, hálapénznek, kenőpénznek, jattnak, baksisnak vagy akár paraszolvenciának) azt a plusz pénzt, amit jutalmul adunk vagy kapunk. De – most vállaltan hazabeszélünk – talán a legokosabb elköltési módja mégiscsak, ha arra költjük, amire való. Borra. Így lesz – milyen csodálatos a magyar nyelv! – a borravaló tényleg borra való.