Ismerik azt a viccet, amikor hadseregben a sorakozónál az őrmester így szól a kiskatonához? – Honvéd, mennyi a víz forráspontja? – Azonnal jön is a válasz: Őrmester úr! A víz forráspontja 100 fok! – Mire a felettes visszaszól! – Maga marha! A víz forráspontja 90 fok! – Másnap sorakozónál ismét előkerül a téma, amikor az őrmester odalépve a tegnap megszólított kiskatonához azt mondja: Katona, tegnap magának igaza volt, a víz forráspontja tényleg 100 fok, csak összekevertem a derékszöggel.
Ez a tréfa jutott eszembe most, hogy országszerte megnyitották kapuikat a karácsonyi vásárok és ezzel ünnepélyesen kezdetét vette az idei forralt bor szezon. Olvasson tovább, kiderül, hogy miért!
A forralatlan forralt bor
És hogy hogyan kanyarodtam a derékszögtől a forralt borig? Nos, sejthető, itt is, mint a fenti viccben, az elnevezésben kell a magyarázatot keresni. A forralt bort ugyanis bármilyen meglepő, nem kell forralni!
Az alkohol forráspontja 78,37 Celsius fok, ez pedig azt jelenti, hogy ha sokáig zubogtatjuk a bort, az összes alkohol elpárolog belőle.
Nem mintha nagy baj lenne, ha valaki így szereti, de ha már borból készítjük ezt az ikonikus meleg italt, érdemes meghagyni egy keveset az alapját adó bor jellegéből.
Amennyiben tűzhelyen készítjük a forralt borunkat, ne hagyjuk, hogy bugyogjon! Nagy segítség, ha van otthon ételhőmérőnk (80 fok fölé ne engedjük a hőmérsékletet!), de kellő figyelemmel és türelemmel enélkül is tökéletes lesz a végeredményünk.
Vízzel vagy víz nélkül?
A forralt bor készítők szerint kétféle iskola létezik: az egyik tesz vizet a forralt borba, a másik nem. Eredetileg a forralt bort nem kell hígítani, de hogy így alakult a dolog, ennek is megvan a magyarázata.
Azok kedvéért honosodott meg ez az elkészítési mód, akiknek még a csökkentett alkoholtartalmú ital is könnyen a fejébe száll, így a “forralt bor light” fogyasztása után nem jelentkeznek majd az ismert, kellemetlen tünetek.
A vásárokban azonban – vélhetően – nem ilyen humanitárius indíttatásból töltik fel a kelleténél jobban az üstöket. Ott a költséghatékonyság zászlaja alatt hígítják H2O-val a jóval drágább bort. (És ugyanezen ok miatt bugyborékoltatják órákig a fűszeres levet.) A módszer pedig működik, ugyanis a bor kellemes mámorára vágyók újból és újból sorba állnak, hogy jó mélyen a zsebükbe nyúlva kapjanak a vizezett meleg italból.
Apropó, bor!
Bár a fanatikusok a forralt bort is csak és kizárólag díjnyertes prémium borokból tudják elképzelni, ennél mi jóval megengedőbbek vagyunk. Mivel az ízesítéssel és a melegítéssel alapvetően megváltozik az ital bázisát jelentő bor karaktere, nem feltétlenül szükséges a legdrágább palackunkat (például Grand Selection Egri Bikavérünket vagy Egri Csillagunkat) e célra feláldozni. Azt kortyoljuk el inkább családi vagy baráti körben! Az alacsonyabb árfekvésű, de minőségileg kifogástalan borokból (például a Family családunk boraiból) is ugyanolyan jó ízű végeredmény születhet.
Csak óvatosan a tanninokkal!
Örök kérdés, hogy a forralt bort fehér, rozé vagy vörösborból illik-e készíteni. Ebben csakúgy, mint az ízesítés hogyanjában saját ízlésünk adja meg a legtökéletesebb választ. Arra azonban ajánlott odafigyelni, hogy ne túlzottan csersavas vörösborokat válasszunk e célra, mert a magas tannintartalom a fűszereket elnyomva, kellemetlenül karcossá teszi a végeredményt. Erre a célra érdemes kipróbálni 2016-os Egri Cabernet Sauvignon-Merlot Cuvéenket vagy Family családunk 2017-es Egri bikavérét.
Az élet – na meg a forralt bor – sava, borsa
Végezetül időzzünk el egy pár percet a fűszereknél. Itt sincs egységes sorvezető arról, hogy pontosan milyen ízesítőket használjunk, arról meg pláne megoszlanak a vélemények, hogy miből, mennyit érdemes beletenni.
Mivel a forralt bor készítés is “empirikus tudomány”, a gyakorlat a kulcsa mindennek.
Sztenderd forralt bor fűszernek tekinthető a szegfűszeg és a fahéj, de egy próbát mindenképp megér a csillagánizs, a kardamom, a gyömbér és a szegfűbors is.
Mire idáig eljutottunk, már csak a “mennyi cukrot tegyek bele?” kérdése maradt megválaszolatlanul. Itt sincs megvétózhatatlan szabály, kinek-kinek az egyéni ízlése határozza meg, mennyire lendüljön meg kezünkben a cukros kanál. Ha az a cél, hogy a forralt bor ne hazudtolja meg teljesen származását, azaz a folyamat végén a boros jegyek is felismerhetőek maradjanak, akkor 1 liter borhoz 2-3 evőkanál cukrot adjunk.
Szeretjük, mert szirupos!
Kezdő forralt bor készítőknek nagy segítség, ha az ízesítéshez előre elkészített szirupot (úgynevezett kreol szirupot) használnak. A kész szirup boltban is megvásárolható, de házilag is könnyen kivitelezhető. A recept egyáltalán nem ördöngösség és ha elkészült, üvegekbe töltve akár egy évig is eláll. (Ezt sajnos nem tudjuk megerősíteni, mert forralt borozási szokásainknak hála nekünk még sosem tartott ki egy évig)
Íme a hozzávalók:
- 1 és fél liter víz
- 40 dkg cukor
- 20 db szegfűszeg
- 6-7 nagyobbacska fahéj rúd
- 6-8 szem szegfűbors
- 5 szem csillagánizs
- 1 bio narancs leve és héja (vigyázzunk, a héj fehér része ne kerüljön bele, mert megkeserítheti a szirupot)
- 1 közepes nagyságú bio citrom lehámozott héja
Az elkészítés sem bonyolult. A hozzávalókat a citrom és a narancshéj kivételével tegyük egy közepes méretű lábosba és kezdjük el főzni. Fél óra elteltével tegyük bele a héjakat is és adjunk neki még ugyanennyi időt a tűzön! Amikor elkészült a szirup, szűrjük le és töltsük jól záródó üvegekbe. A legközelebbi forralt bor készítésnél 7 dl borra 2 dl szirupot számítsunk és zsebeljük be az elismerő, a forral borunkkal együtt szívet-lelket melengető szavakat.