Európa északi vidékein hatalmas népszerűségnek örvend a narancsbor, aminek nevét mifelénk jószerével még csak most tanuljuk. Ez a borfajta, amit nehéz beskatulyázni és amelynek előállítás amolyan “grúz hungarikumnak” tekinthető. Ismerkedj meg ezzel az izgalmas borféleséggel!
Hogy mitől lett ennyire felkapott a skandináv országokban, arra talán magyarázatul szolgálhat, hogy a narancsbor a naturális borkészítés vonalába illeszkedik, azaz előállítása során a hagyományosnál kevesebb segédanyagot használnak és a kéntartalmat is alacsony szinten tartják. Az egyre inkább a természetesség felé forduló borkedvelőket tehát már ezzel megszólítja, és bár a hazai borfogyasztók egyelőre még csak az ismerkedés fázisánál tartanak, érezhetően egyre izmosabb a narancsbor fanklubja.
Messze, messze, régen a Kaukázusban…
Annak ellenére, hogy mostanában vált felkapott borrá, eredete a messze régmúltba nyúlik vissza. És “szülőhelyét” sem itt, hanem valahol a Kaukázusban, a mai Grúzia területén kell keresni. Ezen a tájon készítettek nagyjából 8000 évvel ezelőtt először narancsbort.
Ha a rozét úgy írjuk le, mint kékszőlőből fehérboros technológiával előállított bort, akkor a narancsborra ez éppen fordítva igaz, itt ugyanis fehér szőlőből vörösboros eljárással érik el az aranyló végeredményt.
A grúz know-how
Persze, azért ezen kívül van még néhány érdekesség, ami különlegessé teszi az időközben az UNESCO által védetté nyilvánított grúz know-how-t. Például, hogy e célra nem hagyományos fahordót, hanem amfóraszerű agyagedényt használnak. Ennek mérete a szüretelt szőlő illetve az előállítani szándékozott bor mennyiségétől függ, azaz a 2-3 literestől a 6000 literesig elég nagy a szóródás.
Fehérszőlő vörösboros technológiával
A narancsbornál nem volt és ma sincs fajta megkötés, hogy milyen szőlőből készülhet. Egyetlen szabály, hogy előállításához kizárólag egészséges fehérszőlő használható. A folyamat nem túl bonyolult: a leszüretelt fürtöket egy méretes agyagedénybe helyezik. Igen, a fürtöket.
Nem szemezik le őket, hanem csak úgy “mindent bele!” módon válogatás nélkül ömlesztik az érlelő tartályba. Az edényben aztán a must, a szőlőhéj és a kocsány annak rendje és módja szerint erjedésnek indul.
Hogy a bortól legalábbis látványát tekintve meglehetősen távol álló elegy ne ecetesedjen meg, folyamatosan nyomkodják, szakszóval “csömöszölik”. Ezután 5-6 hónapot hagyják dolgozni a bort, majd az értékes levet leszűrik a szilárd anyagoktól. Mire idáig elérnek már csak egy utolsó fázis van hátra: légmentesen lezárják az agyagedényt és akár évekre is magára hagyják, hogy a gombák, savak elvégezzék a dolgukat.
Hárslevelű, rajnai rizling, tramini, cserszegi fűszeres = Varsányi narancsbor
A világ tehát felkapta ezt a régi-új eljárást és mi sem akartunk lemaradni erről. Igaz, nálunk, a Varsányi Pincészetnél
nem agyagedényekben, hanem acéltartályokban érlelődik a hárslevelű bázisú (67%), rajnai rizling, tramini és cserszegi fűszeres szőlőfajtákból komponált narancsbor.
A korszerű technológiának köszönhetően az előállítási idő az jelentősen lerövidül, miközben az elvárt ízhatással sem okozunk csalódást vásárlóinknak.
Nagyon új, kellemesen más
Apropó ízhatás! Felvetődik a kérdés, hogy felkerülhet-e a közeljövőben a narancsbor a népszerűségi listák élére? Nos, bár nincs kizárva, de azért nem hiszem, hogy azonnal letaszítja trónjáról a rizlinget vagy a bikavért. A hagyományos ízvilághoz szokott fogyasztóknak ugyanis hosszabb idő kell, míg megbarátkoznak ezzel a gyümölcsös, karcos, épp csak kellemesen kesernyés ízű borral.
A narancsbor ugyanis – bár látszatra csupán egy borostyánszínű fehérbor cuvée – nagy meglepetéseket tartogat. Illatos fehérbor, a vörösborok testességével. Tannin és csersav tartalmával sem spórol a természet, így már az első korty után érezzük a jellegzetes érzést a szánkban, egy picit “húz”. Ez adja a narancsbor semmihez sem hasonlítható karakterét,
vagyis nem egy elfuserált fehérborral van dolgunk, hanem egy teljesen új termékkel, amivel szemben az a leghelyesebb, ha másfajta elvárásokat támasztunk.
Még akkor is, ha az “eredeti recepthez” képest mi nem hagyjuk a kocsányt túl soká ázni a mustban, mert az abból kiázó csersavak tönkretennék az egyébként gondosan felépített ízharmóniát. Minden adott hát ahhoz, hogy szokatlan ízvilágú, izgalmas tételekkel találkozhassunk. Adjunk egy esélyt ennek a régi vágású újdonságnak!
Kabáthoz a gombot, narancsborhoz a poharat
És hogy milyen pohárból illik a narancsbort kínálni, arról Lovas Zsoltot, a Fulker Kft. ügyvezetőjét kérdeztük.
– A narancsboros pohár kecses eleganciájú kehely formája arra készteti az embert, hogy egy pillanatra megálljon és megfigyelje a kitöltött italt. A pohár alakjáról valószínűleg nem tudjuk azonnal, hogy pontosan milyen borhoz való, pedig a kialakítás minden apró részlete a nedű tökéletes élvezetét szolgálja. A gömb forma virágkehelyszerű kiképzése az ízek intenzív érzékelését segíti. Csábító, hogy már csak a látvány kedvéért is csurig löttyintsük a gyönyörű poharat, de érdemes mértékletesnek lenni és csak egyharmadig töltenünk.
A narancsboros pohár a funkcionalitás és az esztétikum randevúja. Érdemes megfigyelni, a vékony, elegáns szárból kihúzott kelyhet, amivel a tervezők elérték, hogy a két rész csatlakozása nemcsak szebb, de sokkal biztonságosabb is legyen.
kép: fulker.hu