„Ha meg akar menekülni a spanyolnáthától, úgy igyon szerémségi vörös óbort. Kapható a Nagyvendéglőben” – így hirdette magát egy kiskunhalasi kocsma 1918-ban. A spanyolnátha miatt száz évvel ezelőtt hasonló korlátozásokat vezettek be, mint napjainkban a koronavírus miatt. Az ivókat viszont nem merték teljesen bezárni, mert az óriási közfelháborodást okozott volna. De tény: többen áttértek (akkor is) az otthoni borozásra. Nem tették rosszul…
Bor értékesítés – változnak a szokások
A koronavírus második hulláma még mindig tombol, sok területen megváltozott az életünk. Vendéglőbe nem is emlékszem, mikor mehettünk utoljára. Hiányoznak a különleges ízek, a kellemes illatok, zamatos borok. Persze, ez nem azt jelenti, hogy például ez utóbbiakról le kellene mondani!
Egy őszi felmérés szerint a koronavírus-helyzet miatt nőtt az otthoni borfogyasztás, egyre többen rendelnek bort webshopokból.
A legtöbben fehéret isznak, minimális a lemaradása a vörösnek, szorosan a harmadik helyen pedig a rozé áll. Sajnos nem példa nélküli a mostani időszak – a spanyolnátha járvány idején is hasonló szigorításokat kellett bevezetni.
Ebédhez, vacsorához három deci
A spanyolnátha 1918-ban tombolt Magyarországon (is) először, majd még kétszer visszatért. A járvány több mint 25 millió halálos áldozatot követelt világszerte, ez a Föld lakosságának akkor körülbelül 3 százaléka volt. Számtalan intézkedést bevezettek hazánkban is, hogy megfékezzék a járványt.
Csökkentették a vendéglátóhelyek nyitvatartási idejét, pár hétig teljes alkoholtilalom volt, aztán korlátozták az elfogyasztható ital mennyiségét is.
„….az étkezések ideje alatt déli 12-től 3-ig és este 7-től 10-ig, de csakis étkezésekhez, személyenként három deci bort, vagy három deci sört kiszolgáltatni. Pálinkát és egyéb égetett szeszesitalokat kimérni ezentúl is tilos, csupán teához szabad adagonként egynegyed deciliter rumot kimérni” – ez volt a parancs. Nem fogadták őszinte mosollyal az emberek… A vendéglátósok tüntetéseket is szerveztek, erősen lobbiztak a politikusoknál. Végül a vírus eltűnt, az élet pedig visszatért a megszokott mederbe. A bor meg a vendéglátóhelyek asztalaira…
A pestis és a bor
De ha még tovább folytatjuk az időutazást, akkor el kell mondani, hogy a pestisjárvány is hatással volt a bor értékesítésre.
Olaszországban, Toszkánában állítólag az 1630 körül tomboló pestisjárvány idején alakították ki az úgynevezett borablakokat – közel 300 fennmaradt ezek közül.
Akkor még 1,4 literesek voltak a borosflaskák, ehhez igazították az ablakok méretét is, így körülbelül 30 centi magasak és 20 centi szélesek voltak. A városi pincészetek falába vájták a nyílásokat, amik belülről faajtóval voltak ellátva. Az eladó bentről kirakta a bort, a vevő meg egy fémtálcára tette a pénzt, így tudtak „távolságot tartani”. Az ablakokat egyébként az utóbbi időkben újra elkezdték használni, bár most már nemcsak bort adnak, hanem kávét, esetleg szendvicset is.
Folyékony vakcina
Összességében elmondhatjuk, hogy a világjárványok ugyan megnehezítik a bor értékesítést, de az igényt a minőségi nedűk iránt nem csökkentik, sőt! Tudjuk, ha mértékkel fogyasztjuk, akkor a bor stressz- és feszültségoldó, de a vörösbor érrendszerre gyakorolt jótékony hatásairól orvosi tanulmányok is íródnak. Szóval járvány ide, vagy oda, a jó bor mindig népszerű….
kép: www.thelocal.it