A bor fogyasztása olyan élvezet, ami egyszerre hat szinte minden érzékünkre. Az ízek, illatok, zamatok mellett hangsúlyos szerepet kap a látvány is, a bor színe, a párás üveg látványa mind hozzátartoznak az élményhez. Abba viszont talán nem gondolunk bele, amikor kibontunk egy palack bort, hogy magának az üvegnek is van funkciója és esztétikai értéke is, ami hozzájárul a teljes hatáshoz.
Tyúk vagy tojás, bor vagy a palack?
A kérdés persze költői, hiszen a szőlőtermesztés és a borkészítés már több ezer éve része az emberiség kultúrájának, így ezzel egyidős a bor tárolásának a története is. De nézzünk vissza kicsit az időben, mi volt a palack előtt? Az első ismert nagy borkészítők az ókori egyiptomiak voltak, a görögök és a rómaiak pedig már igen komoly szinten művelték ezt a mesterséget. Ezekben az időkben a bor tárolására agyag amforák és állati bőrből készült tömlők szolgáltak.
Az égetett agyagedényeket később felváltották a ma is használatos tölgyfahordók, amelyeket akkoriban azonban nemcsak a bor érlelésére, tárolására és szállítására használták, hanem csapra verve, közvetlenül azokból töltötték ki az italt.
A ma ismert (vagy legalábbis a maihoz hasonló) borospalackok széleskörű elterjedésére egészen a 16. századig kellett várni. Bár az üveggyártás jóval régebbre nyúlik vissza, de mégis csak ekkortól vált a palack a bor tárolására és kínálására szolgáló eszközzé.
Mit jelent a szín?
Manapság már igen sokféle palack létezik, amiben bort kaphatunk. Megkülönböztethetjük őket például a színük alapján, aminek igen fontos jelentősége van a borok tárolásában.
Az üvegek színezésével ugyanis a bennük tárolt bor kémiai minőségromlását gátolják meg.
Ez a fajta minőségromlás a barna színű üvegekben fordul elő legkevésbé. Ezt követi a zöld színű üveg, amiről a palackzöld jelző kapta a nevét. Léteznek ugyanakkor átlátszó üvegek is, ezekbe mehetnek a fehérborok és a rozék, hiszen esztétikailag is jobban mutatnak, ugyanakkor ezeket nem kell annyira félteni a fizikai behatásoktól. A vörösöket viszont célszerűbb a sötétebb üvegekben palackozni és tárolni, hogy évek múltán is az elvárt élményt nyújtsák.
A szín mellett a forma is jelentéssel bír
A palack színe mellett azonban a formája is sokat elárul a benne tárolt nedűről. Most ezt a témát járjuk kicsit körül, a teljesség igénye nélkül. Hiszen ahány test, annyi forma – de ne szaladjunk ennyire előre…
Tárgyakat talán úgy a legkönnyebb leírnunk, ha emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel őket. És mivel egy palack leginkább egy emberi felsőtesthez hasonlítható, deréktől a nyakunkig, így a részeit is a testrészeink után nevezhetjük el. Van válla, nyaka, és majdnem annyiféle formája, mint az embereknek.
Ezeknek az üvegtesteknek a különböző formája és mérete arra utal, hogy mi található a palackban, illetve hogy honnan származik az adott bor. Ha azt látjuk, hogy a váll „alacsony”, az alja pedig nem annyira boltozott, akkor burgundi vagy rhone-i palackról beszélhetünk. Ilyen burgundis üvegbe kerül a chardonnay vagy a pinot noir, vagyis Burgundia borai. Ezeken kívül pedig jellemzően a Rhone-völgyében termő szőlők borai, így a viognier vagy a syrah.
A másik legismertebb talán a bordeaux-i palack, ezzel a formával számos borszaküzletben, de akár közértben is találkozhatunk.
Ez Franciaország Bordeaux borvidékéről kapta nevét, a bordeaux-i fajtákat (merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc) az egész világon ilyen palackokba töltik. Érdemes azonban leszögezni, attól, hogy bordeaux-i palackban van egy bor, még nem feltétlenül bordeaux-i. Ugyanez vonatkozik a burgundi vagy rhone-i stílusú palackok tartalmára is. Ezeket a neveket azért adták az üvegeknek, mert ezek a borfajták a névadó régiókban híresültek el a legjobban.
Egyenes vállak és homokóra forma
A következő, amit górcső alá veszünk, az a malbeci palack, ami a magas vállak miatt mintha csak a bordeaux-i palack másolata lenne. Legfőbb ismertetőjegye egyenes oldala és a már említett, jellegzetes magas válla.
A provencei palack formája némileg hasonlít egy bowling bábura, egy homokórára vagy egy női fűzőre. Híres rozét termelő régióból származik, ám Olaszországban a Verdicchio borokhoz is használják. A klasszikus provence-i rozé üvege átlátszó és ívelt, népszerűségének növekedésével pedig egyre nagyobb valószínűséggel található meg az üzletek polcain.
A rajnais palack leginkább egy feszes tartású férfira hasonlít. Nem véletlen, hogy ebbe a hosszú nyakú, elegáns üvegbe leginkább a német területen termő fehér, erőteljes savgerinccel bíró borokat palackozzák.
Természetesen a fenti nagy és ismertebb palackfajtákon túl még számos formájú és méretű üveg van forgalomban. Talán a leggyakoribb a bohém kinézetű chiantis üveg, amely elég jól ismert. Van, akit kókuszdióra, van, akit egy pocakos nagybácsira emlékeztet.
Fontos apróság: a dugó
Ha borokról és azok tárolásáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg egy rendkívül fontos apróságról, ami szintén jelentős szerepet játszik borunk biztonságos tárolásában – ez pedig a dugó. A köztudatban a dugóknak is van rangsora, a hagyományos parafadugó ma még mindig a kiválóság jelképe, míg a csavarzárat még sokan az alacsonyabb minőséggel azonosítják. De vajon valóban így van ez manapság is?
A parafadugó egyik előnye, hogy rugalmas, és ha jó minőségű, akkor hosszú-hosszú ideig tökéletes zárást biztosít a palackos érleléshez és a fektetve tároláshoz.
Azt sem lehet letagadni, hogy sokunknak hozzá tartozik a borfogyasztás élményéhez az a halk, semmivel össze nem téveszthető hang, amikor a parafadugót kihúzzuk a palackból. A borfogyasztáshoz pedig az érzékek kényeztetése is hozzájárul… Ugyanakkor ha a parafadugó anyaga hibás, morzslékossá válhat, vagy kellemetlen ’dugóízt’ hagyhat a borban.
A szintetikus dugók esetében ez a két hátrány sosem fordul elő, azonban a zárásuk miatt nem ajánlott a hosszú érlelésre szánt borokat műanyag dugóval lezárni.
Az utóbbi években terjedt el széles körben a csavarzár, ami kezdetben valóban az olcsó, egyszerűbb borok különös ismertetőjegye volt. Mára azonban fokozatosan elfogadottá vált a szakértők között is. Népszerűségének titka, hogy esztétikus, jól zár, egyszerűen használható. Nem kell hozzá dugóhúzó, könnyen visszazárható, a palackban maradt bort minőségromlás nélkül őrzi meg a teljes elfogyasztásig.
Ebből a rövid és koránt sem teljes kitekintésből is látható, mennyire sokszínű, sokrétű élményt kínál nekünk a bor fogyasztása, nemcsak ízben, de színben és formában is. Ezért is javasoljuk, hogy fedezzünk fel minél többfajta palackot, színt és formát, hiszen a palack néha hasonlóképp vonzó, mint a benne lévő bor.