Márton-napja nemcsak a libatenyésztőknek és az éttermeknek, de a borászoknak is fontos dátum. Utóbbiak ugyanis ilyenkor mutatják be újboraikat. Azokat a még korántsem végleges ízvilágú tételeket, amelyek egyszerre képesek a bennük testet öltő munka révén a múltról, létezésük okán a jelenről és a magukban hordozott igéreten keresztül pedig a jövőről mesélni. Egy jó pohár újbor mellett Farkas Gedeont, a Varsányi Pincészet ügyvezetőjét hasonló számvetésre, a 2021-es esztendő értékelésére kértem.
Az, hogy egy borász milyen bort készít a szőlőtermésből, nagy részben az anyatermészet jóindulatán (is) múlik. Mennyire volt veletek kegyes 2021-ben az időjárás?
Túl vagyunk a szüreten és egyelőre úgy tűnik, igen jó évjárat várható. Annak ellenére is, hogy hideg, csapadékos tavasz és hosszú, aszályos nyár áll mögöttünk. A hideg miatt a szőlő érése későbbre csúszott, de júniustól már az évszaknak megfelelő időjárás miatt a termés behozta a lemaradást. Szerencsére, a forróság sem okozott nagy gondot, az Egri borvidéken épp akkor és épp annyi csapadék esett, amikor és amennyi kellett.
Hasonló extrém időjárás – emlékeim szerint – utoljára 2018-ban nehezítette meg az életünket, de az épp a fordítottja volt az idei esztendőnek. Akkor a hosszantartó forróság miatt már augusztus közepén elkezdtünk szüretelni, most viszont a prémium borok termőhelyén, a Cinege dűlőben csak október 23-án indult a munka.
És mit ígérnek az újborok? Kijelenthető-e egyértelműen, hogy a jó alapanyagból jó bor lesz?
Most hadd idézzem Patay István borászunkat, aki úgy tartja: Ha jó szőlőt kapunk, akkor azt csak elbaltázni lehet… Persze, azért lehet, hogy a dolog ennél egy cseppet bonyolultabb…
Annyi bizonyos, hogy hosszan eltartható, kiváló évjáratra számíthatunk. Bár jelenleg a szokásosnál egy picit magasabb a savtartalom, az almasavakat most bontjuk a vörösborokban, amitől selymesebb lesz az összhatás.
És épp a közelmúltban kaptuk a hírt, hogy egy igen meleg évjárat borát, a 2018-as Grand Selection bikavérünk aranyérmet nyert a Berliner Wein Trophy-n. A 2021-es év ennek az inverze volt a hűvösségével, bőséges csapadékával. Meglátjuk, mit hoz. A fehér- és rozé borokat már kóstoltam, de a nagytestű vörösborokról majd csak öt-tíz év múlva tudok véleményt mondani.
Apropó, díjak! Kis túlzással minden hónapra jutott egy elismerés a Varsányi Pincészetnek. Minek köszönhető ez a díjeső? Annak, hogy több versenyen indultatok, annak, hogy a korábbiaknál jobb borokkal neveztetek vagy a borász szakma számára is egy jól csengő névvé váltatok?
Azt hiszem, ez így mind közrejátszott a végeredményben. A siker egy összetett folyamat, én pedig szeretek jól aludni. A nyugodt, pihentető alvás feltétele viszont a napközben végzett tisztességes, becsületes, alapos munka. A dolog apró szépséghibája, hogy ez a szóban forgó “jó munka” viszont lassabban nyeri el jutalmát.
A feleségemmel (Varsányi Katalinnal) 2016 óta befektetett munkánk most kezd el termőre fordulni. A fehérboroknál ez talán egy kicsivel könnyebben ment, ott a 2015-ös és 2018-as olaszrizling és a hárslevelű is meghálálta, hogy marketinget tettünk mögé és rangot adtunk neki. A vörösboroknál a felmelegedés miatt a 17-es és 18-as év kiemelkedően jó évjárat volt, amit a versenyeredmények tükröztek. Tisztább, selymesebb, mégis nagytestű borok születtek, gyümölcsösebb karakterük pedig szerencsésen találkozott a közízléssel. Ennek köszönhető, hogy Párizsban és Berinben is díjat nyert a Superior Egri bikavérünk, Bordoban viszont Egri csillagunk és Olaszrizlingünk hozta el az ezüstérmet.
A bor az a termék, ami nem működik személyes varázs nélkül. Hogyan hatott a járvány a működésetekre, a borkereskedelemre?
A január-februári első sokk után új csatornákat kerestünk. Online borbemutatók, online csapatépítés… így a képernyőn keresztül eljutottunk a fogyasztókhoz. Azt mondhatom tehát, hogy a Covid “támadását” sikeresen vettük, ám a pandémia hatásai igazán csak a későbbiekben éreztették hatásukat. A kereskedelem alaposan megsínylette a bezárásokat, számos étterem, vendéglátóhely húzta le végleg vagy időlegesen a rolót. Elmaradtak a nyaranta megszokott külföldi turistabuszok, jószerével csak a hazai turizmus tartotta életben a megmaradtakat. Szerencsére Eger környéke ezt az akadályt is jól vette, és pincészetünk is profitált ebből, hiszen vinotékánk eladási számai derűlátásra adnak okot.
A kényszerű “pihenő” viszont arra is kiváló lehetőséget biztosított, hogy új színekkel gazdagítsuk termékpalettánkat. Ekkor született meg narancsborunk és emblematikus, jubileumi édes borunk: a Debrői hárslevelű.
Nagyobb hangsúlyt kapott a marketing, és új címkecsaládot terveztünk, ahol a hagyományainkat és a fiatalos lendületünket igyekeztünk XXI. századi grafikus formába önteni.
Ez a folyamat 2022-ben is folytatódni fog, amikor a többi borcsaládunk is “új ruhát” kap majd.
Hasznosan töltöttük tehát a kényszerpihenőt. Egyébként is egy barátomat idézve azt szoktam mondani, hogy “Se időm, se pénzem nincs arra, hogy sajnáljam magam. Szóval, dolgoznom kell.”
Volt közben időtök ünnepelni? Merthogy idén 30 éves a Varsányi Pincészet.
Ha most így visszanézek, azt mondhatom szép volt ez az év. És hasonlóan szép az a 30 év is, ami mögöttünk van. Annak idején apósom alapította a céget, amely családi összefogással, a megálmodott úton haladt előre és mára talán már tovább is jutott, mint amire annak idején Varsányi Lajos gondolni mert…
Azt hiszem, ezt a három évtizednyi elszánt munkát, az Egri borvidékért végzett tevékenységet díjazták legutóbb azon a terveink szerint hagyományteremtő konferencián, ahol pincészetünk alapítója Katona István életműdíjat vehetett át.
Úgyhogy köszönöm kérdésed: sok dolgunk van, de élvezzük azt, amit csinálunk! A legjobb pedig az, hogy partnereink visszajelzései szerint azért szeretnek velünk együttműködni, mert mi olyan “balhémentes” cég vagyunk, nincs rossz hírünk. Bizonyára ennek (is) köszönhető, hogy a boros szakmai berkekben mára ismerősen cseng a Varsányi Pincészet neve. Mondjuk, ebben semmi különös nincs, mert egy olyan vállalkozásról beszélünk, amelynek – Magyarországon ritkaságszámba menően – 30 éve ugyanaz az adószáma.